|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Az éjjel a fenyves aljában,
Egy moraj, titokzatos suttogás,
Sárgás nyalábok a tűzben,
Ijesztő arcok ültek körülötte...
Mint egy festményi alkotás.
Sátorosok, az örök út emberei,
Villámfény a szemükben,
Hajukat a szél fújja,
Naptól kiégett arcok,
S kinézetük oly kegyetlen.
Közel állva a tűzhöz, ott a zöldesen,
A vad férfiak hangot adtak a nótának,
S az asszonyok szaladgáltak,
Poharakkal, szájról-szájra itallal szolgáltak.
Énekükben szerelmi vallomásokat hallottam,
A múlt időt s a jelent felidézték,
Az ifjú lányok tüzes táncot jártak,
Azok a mezítelen lábak az ember szemét megigézték.
Gitárjaik húrjai forrón lettek,
Vad táncukkal kigyúltak,
Mindennek végére nyugovóra tértek,
S megálmodták Ők földjüket,
Egy országot e népnek, a meztelen utódnak.
De a vörös hajnal kifolyt, a rétre kicsorgott,
Szép álmuk semmivé lett,
S csak a nyikorgó szekerük maradt,
Az út, s állmaikból az ismétlődő képek. |
|
|
- május 07 2011 17:48:58
Kedves Elemér!
Szép verset írtál a sátorozókról, akiknek a hazája sokkal nagyobb, mint akik mindig csak egy helyen élnek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 07 2011 18:04:32
Kedves Elemér, gratulálok szép versedhez. Szeretettel: Radmila |
- május 07 2011 18:37:18
Gratulálok Elemér!
Nekem a Honfoglalást idézte a versed, nagyon tetszett!
Szeretettel: Pircsi |
- május 07 2011 20:37:43
Szépen írtad le a vándorélet szépségét és nehézségét! Gratulálok: Piroska |
- május 08 2011 11:46:47
Köszönöm az időutazást.
Ágota |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 06. vasárnap,
Zakariás napja van.
Holnap Regina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
