Porszem vagyok csupán,
Egy halk talány,
Néha csak por a szélben,
Néha váladék a tenyérben.
Nem vagyok s nem leszek,
Nem is alkotok s teszek,
Csak repülök s álmodom,
Ébredésem óráját várom!
Könnycsepp vagyok csupán,
S a sötét halál!
Néha csak repül?k lefelé,
Néha csak nézek felfelé.
Talán pislogok s leszek,
Mannából én nem veszek,
Magányosan földre esek,
S zord télbe megyek!
Sóhaj vagyok csupán,
Mely széllel tovaszáll,
Néha tavakban merengek,
Néha hegyekbe felejtek.
Napnak sugara vetül s éget,
Emberek szorongatnak téged,
S e nap nem süt le reád,
Örök álom vár majd reám!
