A hited legyen most az ölelés
most ne legyen semmid csak egy falat kenyér
mint hamvadó gyertyalángban
a fellobanó remény.
Most ölelj szorosan csak a könny peregjen
nem lehet semmid ha minden tiéd
csak daloljon a szíved egy halott dallamot
ha álmodsz újra,hogy újra reméld.
Legyen most vége talán az életnek
nem kell már semmi egyetlen szó sem
lehellet övezze a hangomat feléd
mély áhitat mely téged úgy remélt.
A fájdalom volt minden mi éltetett
hangtalan falakat húztam fel én
csillagok voltak az életem kövei
de a szívem újra dobbanást remél.
Árnyékként élem minden napjaim
nincsen már semmi a toll sem mesél
Mégis egy halovány sárga kis papír
mely újra és újra táncolni hív.
És szerelem születik tollam alatt
és tragédiák lesznek a fejemben
majd csendben halkan dallamot vállt
egy boldog mosoly hogy újra szülessen.
denes - november 28 2007 04:45:46
Egy érzelmes n?i lélek rejtett gondolatai ezek, mintha titkon belestem volna szobád ablakán s megérezve rejtett magányod, somfordálnék el sután.
Maryam - november 28 2007 22:44:10
A szívemig hatoltak a szavaid...csodásat írtál.
