|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Elfelejtve
Fejemben a gondolatok, mint mázsányi k?,
Lelkemet rontják, s kedvem szegik némán;
Temetve, Mély mocskai, ingovány, fert?,
Hol gondolat bilincse, nem-szabad szárnyán!
Mindenütt csak a Múlt, s a sok-sok emlék,
Nem látok Jöv?t, egy pillanatnyi a Jelen;
S nem találom a folyosót,...a kezdetét,
Hogy visszatérjek, folytatni rövid életem!
Vagy már azt sem tudom, hogy ki vagyok,
Hol is kezdtem el,...mely els? hajnalom;
Ki volt, ki nemzett, s ki szült meg valahol,
S ki az,...az Édes, ki ajka nékem dalolt?
Miért vagyok e világon, s miért itt felejtve,
Miért oly sok az álmom, míg életem elrejtve?
20070704
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- november 28 2007 04:41:28
Örökös marcangoló gondolatok és megválaszolatlan kérdések összesége ez a versed. |
- november 28 2007 22:34:37
Szép hasonlattal nyitsz, mindhárom id?síkban a lemondó hangnem tükröz?dik, a megfejthetetlen röpke jelen, és a kilátástalan jöv?. Szokatlan t?led a jelen megverselése, bár a méla hangulat a régi. Tudod a választ a zárlatodra? Teljesen átérzem...most...az álmomban...
Maryam |
- november 29 2007 19:57:15
Köszönöm kedvességeiteket!
Maryam! ...Álom?..Vagy a Volt-valóság?
-Mely az, az örök mécses, mely halovány fényével mindig megmutatja az egy-jó, Igaz-utat?
-Vagy az a picinyke, pillanatnyi Jelen?
...vagy talán az örök-való, s így mindig is csak az álom a valóság?
-A többit priviben!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 26. hétfő,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
