Én élem az életem és nem nézek vissza
Mert jön egy világ mely tükörtiszta.
Szívetmelenget? életet adó,
hamvadó csókokkal reményt hozó.
Én nem érzek bánatot semmit sem bánok
csak egy ?szinte érzésre oly régen várok
Hol nincsenek érdekek csak ?szinte szavak
mint kékjét?l fényl? édes vizi halak.
Én nem fogok sírni hisz nincsenek könnyek
remeg? hangommal inkább mesélek.
Én nem élhetek veled mert csendben eldobtál
de minden hajnalon könnyé változtál.
Én nem akarlak látni csak élem az életem
Minden új érzéssel elszáll a félelem.
én nem tehetek róla de nem tudlak szeretni
Boldog vagyok és eltudlak feledni.
?szinte sajnálattal lányod Hajni
denes - november 29 2007 11:33:47
Sajnálatos és feldolgozhatatlan a történet, mint ahogy a felejtés mögött titkon ott csordogál a könny.
gosivali - november 29 2007 14:05:59
Nagyon szomorú gondolatok éledtek verssé itt, Hajnicska...talán könnyebb a lélek terhe, ha kiírhatjuk magunkból. Ez is egy különös-csodás adomány, hogy képes erre az ember...
Szeretettel olvastalak.
Maryam - november 29 2007 14:50:23
Nagyon szépen bontottad ki a versed, hangsúlyoztad a mondanivalódat a személyes névmással, ami nekem egy kicsit "egóból" szólt. A végén nagyon meglepett a csattanód. Látens fájdalmat érzek a versedb?l, a sok tagadószó ebben meger?sít, tiltakozásként hat. Bocsáss meg neki a szívedben, ennyit tehetsz.
Maryam
hajnicska - december 02 2007 20:29:26
Köszönöm nektek,ez nagyon jól esik nekem.Hajnalka
