|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Hópihe hull
Megy a Nap a maga útján,
Minden korsó ott a kútján.
Dobog a szív a keblemben
Érzi benne a szerelem.
Nézek egy lányt egyre jobban,
Szívem érte mindig dobban.
Hópihe hull a magasból,
Piros rózsa csókjaiból.
Száll a madár ágról ágra,
De jó lenni most a nyárba
Tótükrében Napot lesni
Egy kis leányt így szeretni.
Minden szívben van, egy kis zug
Ahonnét már nincs tovább út.
Ez a zug a lelkem mélye
Benne minden szív emléke.
Tavasz, nyár is ott él benne,
Egyedül van az ősz lelke,
Nem fér össze ő a téllel
A Nap ekkor mindent érlel.
Tél az árva egy magába,
Övé csak a jég világa.
Ha a szívem nem is érzi,
De a vágyam megidézi.
Télen hull a sok hópihe,
Mint a méhek a szívembe.
Fák közt hópihék a méhek
A lelkemben olyat érzek.
Fut a szán a kis csikóval,
Eltűnik a tó a hóval.
A szívemben muzsika szól
Az elmúló évszakokról.
2011-07-19
ZETA |
|
|
- július 20 2011 08:04:06
Kedves ZETA!
Biztosan feltolultak benned a régi, fiatalkori élményeid, és ennek hatására született ez a nagyon szép versed is, ami nekem különösképpen tetszik, mert nem hagyod el a névelőket, (mert néha-néha előfordult), a szótagszámok és a rímek is nagyon összecsendülnek.
Gratulálok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 20 2011 11:44:20
Szép sorok.
Gratulálok.
Ágota |
- július 20 2011 14:30:39
Köszönöm, hogy olvastátok a versemet.
Üdv: ZETA |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
