Agyamban kétségbeesetten zakatolnak a gondolatok
segítek, segítek, veled vagyok
hasít a szívem, de válaszolok
üvölt a fájdalmam, a szemem mosolyog
nem latod, nem érzed
magamnál is jobban szeretlek téged..
Minden rámvetett szavad csendben t?röm,
kérdezek, figyelek, olvasok és keresek..
Ha néha már elszakad a húr,
s torkodnak ugrom vadul,
akkor sem látod,akkor sem érzed
magamnál is jobban, szeretlek téged..
És megteszek mindent hogy elérd a célod
segítek kergetni minden ?rült álmod
de én ebben csak boldog fájdalmat találok
nem szidlak nem bántlak,és nem is kiáltok.
Tudom nem látod, tudom nem is érzed,
magamnál is jobban szeretlek téged..
Maryam - december 05 2007 08:19:08
Ismer?s az érzés, amikor mindent megtesz az ember a szeretett szémélyért. A strófák végén a sorok mindent elárulnak, ekhóként visszhangoznak a fejemben. Nagyon tetszett, önfeláldozást olvasok ki a sorokból, feltétlen szeretet.
Maryam
marica - december 05 2007 08:27:47
Köszönöm4
éÉmény volt olvasni a versedet! Marika
denes - december 05 2007 14:44:54
Az önzetlen szerelem megnyilvánulása ez minden egyes sorban.
