|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Júlia panasza
Ó Romeo, miért vagy te Romeo?
S abban, hogy álmaim kísérted mi a jó?
Nincs egy nyugodt percem, mikor mellettem vagy,
De ha felébredek, csak a magány fogad.
Ó Romeo, te mese, te álom,
Arcodat most is magam előtt látom.
Nincs más a világon, ki számítana többé,
Hát akkor miért van az, hogy pont te váltál köddé?
Kereslek, kutatlak. Bárcsak itt lennél!
Azt mondtad, hogy értem bármit megtennél.
Hát tedd meg ezt: legyél itt! Rád várok szüntelen,
Miattad fekszem esténként éberen.
És ha mégis jön a csodás álom,
Akkor már ketten fekszünk az ágyon.
Édes szavakat suttogsz a fülembe,
Hangod a szívemben megmarad örökre.
Ne menj el Romeo! Ne hagyj egyedül!
- mondja még Júlia, s álomba szenderül.
Lehunyja két szemét, a Halál fogja kezét,
S ő édes reménnyel várja a szerelmét. |
|
|
- augusztus 06 2011 15:36:12
Sophie!
Nagyon szép szerelmes verset írtál Shakespeare után szabadon!
Gratulálok: Pircsi  |
- augusztus 06 2011 18:06:42
nagyon tetszett a versed,különösen az első négy versszak |
- augusztus 06 2011 19:13:17
Kedves Sophie, szeretettel gratulálok a világirodalom ihlette versedhez: Radmila |
- augusztus 07 2011 08:53:59
Gratulálok, ügyesen alkalmaztad a történetet aktuális szomorú szerelmek verses formában
szeretettel köszöntelek
mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 08. péntek,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
