Tutyika,Öcsike és Pötyike
szeretetre,simogatásra
éhesek,
Mindhárman nagyon édesek,
S sajnos viszont
a macskákat
szeretni nem képesek.
Ha a cicák megjelennek,
Tutyiék óriási ugatásra képesek,
Bár szerencsére elkapni őket
képtelenek,
Ám ennek
egyáltalán nem örülnek,
Sőt ezért sokszor mérgesek
lesznek.
Okosak is szoktak lenni,
Nem csupán rosszalkodni,
S nagyon tudnak
minket szeretni,becsülni,
S mi is őket:
Imádni,tisztelni... :)
Torma Zsuzsanna - augusztus 31 2011 11:26:13
Kedves Delfinke!
Mindig örülök, ha kutyákról, macskákról olvashatok verset, vagy prózát. Én is írtam már róluk.
Igazad van, amikor zt írod, hogy tudnak minket szeretni, becsülni, és nekünk ugyanúgy kell szeretni és tisztelni őket.
Az ókorban a macskákat istenítették.
Egy helyen a "S sajnos viszhont" szerintem nem jól hangzik a "sajnos" szó előtt az "s" kötőszó. Még azt is megkockáztatnám,hogy a "sajnos" és "viszont" szavakból csak az egyik illik ide (vagy egyik, vagy a másik), így jobban hangzana.
Remélem, nem haragszol meg a megjegyzésemért, hiszen csak segíteni szeretnék.
