|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az élet zongoráján játszunk dallamot.
Mikor szomorúan mélyek az akkordok,
Mikor beleremeg testében a hangszer,
Mikor a hallgató tömegnek sírni kell,
Mert agyvel?kig hatol a dallam,
Egy pillanatra a lég mozdulatlan.
Kínnal sír fel heged?vonó alatt a húr,
A karmesteri bravúr
Testben inti le.
Lágyan halkul el a zene,
Halkan szól egy fuvola,
Mint mikor lágyszell? fújja,
Lelkünk a zenében mereng,
A remény dobhártyánkon dereng,
S közben új akkordon billeg az ujj,
Már csak lágyan, nem vadul.
Hárfán kísérik el a bánatot
Az álomba ringató dallamok. |
|
|
- december 09 2007 22:58:26
Elképeszt?...ez a szó jutott els?re eszembe, majd a józan ész kizökkentett ebb?l az állapotomból és...az elején az a 3 mikor számomra sok-er?ltettnek érzem emiatt a versed ezen szakaszát-de ez csak kukacoskodás, bocsáss meg érte.
Egyébként ?szintén be kell valljam nagyon megfogott vmi ezekben a sorokban.A vége számomra zseniális miként az is, ahogyan a hangszerekkel játszol...(én a vonós négyesr?l írtam vmi hasonlót, majd fölteszem, megtisztelne a véleményed majd). Csak gratulálni tudok...
szeretettel:laci |
- december 10 2007 06:36:17
  Köszönöm kedves Laci!
Örülök a véleményednek, Olyan eredeti. Benne van a vers hangulata. Egy metafora, majd a józan valóság  mi szomurúvá tesz, és azután a gyengég feloldozás
Mindjárt versre fakadok örömömbe
Kíváncsian várom a vonósnégyest!
Szeretettel: Marika |
- december 10 2007 14:23:22
Kedves Marica!
Ha nem olvasom el kétszer, talán észre sem veszem, hogy ez az élet játéka
Itt- ott bús, reménnyel teli majd ringató; nagyon jól leírtad ezt
Gratu |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 30. szerda,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
