Tutyi tudja, az utcára ki nem mehet,
Megtanítottam rá,olyat nem tehet,
bár ez neki nem tetszett,
Rám akkor furcsán nézett,
Sajnos nem csináltam akkor róla képet,
S hátrább lépett,
Futott egyet.
Anya nagyon félti,kimegy az utcai ajtón,
Ezt viszont én sem hagyom,
S neki bátorítva mondom:
"Tutyika,a Drágám
nem megy ki anya azon...",
S erre Tutyink szeretettel néz ilyenkor rám,
Nagyon megpuszilnám.
S ezt a verset tovább írnám,
De most megyek,
S egyet én is
pihenek .:)
vali75 - szeptember 04 2011 21:13:42
Aranyos lehet a kutyus, ahogyan bámul nagy szemeivel! Nekem is van két kutyám, nagyon szeretem és féltem őket! Ismerem nagyon jól ezt az érzést amiről írtál!
Szeretettel: Vali.
Tolnai Imre Krisztian - szeptember 04 2011 22:20:05
Köszike
Aranyos is ! Ők is biztos aranyosak
Nekem is van két kutyám, nagyon szeretem és féltem őket! Ismerem nagyon jól ezt az érzést amiről írtál!
