Látod,
még mindig itt vagyunk,
de már
emlék vagy csupán.
Lassan olvadó,édes íz.
...Csak néha keser? mandula...
Még ?rzöm érintésed
finom színeit,
még érzem véred
lüktetését ereimben,
szél,ha fúj,
még felém hozza illatod...
Belémivódtál,
ahogy a föld szívja magába
tavasszal az olvadó hó levét,
részemmé lettél
törvénytelenül.
Látod,
még mindig itt vagyunk,
de már
emlék vagy csupán.
...És csak egy halvány
fénysugár árad
szívemb?l feléd,
elalvó,fáradt parázs:
szerelmünk emlékezete.
cookie001 - december 11 2007 08:33:45
Köszönöm,Maryam!
genezisz - december 11 2007 08:47:45
Jó ez igy!
Valami ilyesmire biztatok mindenkit!
Mindegy mi a neved:Te magad légy ha papir fölé hajol a képzelet.
GRT! G
cookie001 - december 11 2007 12:13:56
Nagyon jólestek kedves szavaid, Gabi!
cookie001 - december 11 2007 12:47:57
Köszönöm,Genezisz!
