|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Tündértó-parti álmok varázsa gyúl.
Szívem telve ábrándokkal.
Ködfátyolban ringó percnyi élet –
kezdete vagy vége ami visszanyúl?
Végtelenbe hajló imaszőnyegen
vérehulló áldás titka...
Lélektemplom romja mozdulatlan
idősíkon kúszó, álmodó jelen.
Kőbe vésett rejtély, szivárványos út,
sors ködébe múló élet...
Tarka hajnal pírján úszó remény
Tündér-tavi álmok rejtekébe múlt.
2011. Szeptember 8.
|
|
|
- szeptember 15 2011 07:09:22
a remény nem veszik el, minden életnek megvan a maga értelme, és nem élünk, és nem halunk, hiába  |
- szeptember 15 2011 07:54:46
Tetszik a versed!
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 15 2011 08:24:09
Az ember életében vannak ilyen reményvesztett pillanatok.
Szép, érzékletes sorok.
Szeretettel Joli |
- szeptember 15 2011 20:40:19
Köszönöm szépen a látogatást és a hozzászólásokat! Az álmodó jelen elmúlik, álma is elmúlik, mint miden álom, s vele a remény is elrejtőzik. Lehet, hogy lesz még újabb álom is?... Meddig tart a jelen, s meddig az álom? Meddig a remény, ha meg ne szánom?
Szeretettel: István |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
