Magyar olajos halat evett,
Föltűnt,furán nézett,
Direkt lefolyatta a hal levét ,
Hogy én járjam meg a végét,
Majdnem "elnyaltam",
Pofon azonban nem vágtam,
Csöppnyi lélekjelenlétemmel
magamat megtartottam.
Le " hurrognom " kellett,
Erre röhögött egyet,
Ahelyett,hogy vett volna
Buszbérletet,
Beállhatott volna a sorba,
Azon nyomban elcsúszott volna.:D:P:)
Bögre volt a kezemben,
Tehát egyáltalán nevetni
Nem mertem,
A falba megkapaszkodtam,
S így megúsztam.
Tagadta ,Ő volt,
De tudom,ő követte el ellenem,
Röhögése,s a nézése
kárörvendő vallomás
Nekem,
S mindig rajta marad
ez a kegyetlen folt.
Köszi! 
