lombtalan gesztenyefa áll
ablakomra d?lve,
görbe ágain az esti halál
fészkel?dik körbe
ma már nincs miért élni
a temetetlen föd fölött
gyászba öltözött varjak
várnak hótakaróra
már kora reggel óta
állok az ablak el?tt
múltam zöld virulása
szürkébe öltözött
kifakult emlékeim
nem nyitnak ajtót
az életre már
rájuk is elmúlás vár
ha egyszer elköltözök
De még virradhat a reggel
majd megnézem
felébredtek- e a gyermekek
asztalra készítem reggelijüket
forró teát, kiflit, tejet
vajaskenyeret
Azután átlépegetek a küszöbön,
amolyan fáradt, öreges léptekkel
és elmegyek.
mullerildiko - december 13 2007 23:33:29
Szomorú és mélyen átérezhet? a versed, talán az éls? lépés hogy mindig odakészíted a reggelijüket, szükségük van rád, közhely: de az id? mindent megold,, adj nekik még id?t és magadnak is .Szeretetel: Ildi
marica - december 14 2007 15:16:01
Kedves fefó! Nagyon megrémítesz e gyönyör? gördülékeny szomorú szép verseddel!
Most egyébként is érzékenyebb vagyok az ilyeneke.
De remélem a
("asztalra készítem reggelijüket
forró teát, kiflit, tejet
vajaskenyeret "
Menü mellett a vidámságodat is tálalod))
Gratulálok csodás gyöngyszemedhez.
Sok sok Puszi neked: Marika(marica)
