Oly szürkén eltölt a sivár magány
Senki sem vár,gubbasztasz ,mint árva madár,
Senkit sem vársz, csukott ajtóm már zárt.
Kiürült káprázat a szemem homályán.
Ez az a nap ami nem hiányzik.
Fogd meg a kezem,szeretnék elsétálni.
Az idő az enyém.Miért is?kérlek!
Ez a nap,amit örömmel túlélek.
Eta-Etusom - október 06 2011 19:38:01
Depresszió, Sándor!
Én zárkózom el..
Olvasom itt és máshol verseket,zenét hallgatok az maga a nyugalom.
Kondicionálom a lelkemet és talán azon az ajtón holnap kimerészkedek!
Teljes szívvel hálásan köszönöm.Etus
Radmila - október 06 2011 19:48:11
Drága Etusom,
Te egy erős lélek vagy, de érzékenyen reng, mint a membrán.
Vesd le a magányt, hisz tele vagy értékkel, élettel!
Versed fájdalmasan énekel. Szeretettel gratulálok: Mila
Eta-Etusom - október 06 2011 19:52:28
Mila drágám most valahogy, minden különösebb ok nélkül összeomlottam, ma vagyok a mélyponton, innen csak felfelé lehet menni..
marina - október 06 2011 20:27:25
Kedves Etusom!
Nyisd ki az ajtód...
Szépet írtál!
Szeretettel:marina
fava - október 06 2011 20:36:50
Vannak napok amit csak túlélni lehet...de jön a másnap és mindig akad egy kis dolog amibe bele lehet kapaszkodni...én már csak tudom! Tehát tárd ki azt az ajtót és előre ....szeretettel olvastalak,minden sorod fájt :fava
vali75 - október 06 2011 21:40:57
Minden mélypont után felemelkedés jön...Találd meg önmagadat, lelki békédet, minden nap egy új remény!
Szeretettel: Vali.
agota - október 07 2011 06:41:06
Legyen sok szép napod! Hát kifelé...
Ölellek
