|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Magyari Barna:
Életportré
ellabdázgat bennem ami nincs
néha pofán üt a morbid csend
ölelés nélkül rossz a fűtés
nehézkesen ég a sejtbrikett
fantomfények közt imbolyogva
pár sugallat mondattá éled
a szív a tüdő mind bekötve
amit kibontok az a lélek
várnék egy tündért de hiába
izzítom magamat miatta
itt ma sem fog senki örömöt
akasztani a génfogasra
mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped
hol sárgán villog hol pirosan
az örökléten nincsen zöld jel
lényem naponta megkavarva
vegyítem a halált a csönddel |
|
|
- október 14 2011 17:49:36
Gratulálok, nagyon jó! |
- október 14 2011 20:25:41
Igazán jó vers...a mai napon a legjobb számomra, de nem itt a Napkorongon csak, mert a Poeton is sokat olvastam
"átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped"...na amikben ilyenek vannak, azok a VERSEK
Üdv, Zsanna |
- október 15 2011 10:06:37
Ami először megfogott a tartalom. Szomorkás, de sajnos igaz.
A megoldás külön is tetszik.
Gratulálok |
- október 15 2011 17:17:47
Szép, jól felépített, gondolatgazdag.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
