|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kihaltak a város komor utcái,
Csak az es?cseppek kopogását hallani.
Te csak ülsz az ablakban vérz? karoddal,
Melyen te nyitottál eret, te magad.
Könnyes szemmel kérded: szeretsz te engem?
Én suttogva válaszoltam: igen, szeretlek.
Nevetést?l zeng a szobád,
Csak iszod az alkoholt, egymás után.
Szemeid hamisan vidámak,
Nevetsz, mosolyogsz, pedig sírni akarsz.
Nevetve kérded t?lem: szeretsz engem?
Én suttogva válaszolom: igen, szeretlek.
Üvölt a zene, de te túlzokogod,
Könyveid, kedveld dolgaid, falhoz vágod.
Mikor már nincs mi kezedbe, akadjon,
Leülsz, s én melléd egy komor sarkon.
Halkan kérded t?lem: szeretsz engem?
Én suttogva válaszolom: igen, szeretlek.
Csend honol a szobában, síri csend,
Mindenütt flakonok, gyógyszeres üvegek.
Kés?n jöttem, utolsó darabok kezedben,
De azokat kérésemre ne vedd be!
Szemeiddel kérded: szeretsz engem?
Én átölellek és suttogom: igen, szeretlek.
Ám egy csendes esetén, te lépsz be szobádba,
Hol én sírok halkan a sarokba kuporodva.
Mellém ülsz, átölelsz, kérded mi bajom,
Szilánkra, az üvegekre, és gyógyszerekre mutatok.
Záporoznak könnyeim, s kérdem: te szeretsz engem?
Kérlek mond! Ezt mind megérdemlem? |
|
|
- december 16 2007 15:26:36
Sajnos vannak ilyen pillanatok vagy id?szakok az ember életében kedves Rawena, ilyenkor segít a könny, a beszélgetés, a magány, de semmikép az esztelen megoldás.Hiszen ott búvik benned a rejtett er?, hogy túllépj önnön fájdalmadon és folytasd a helyes utat, mit a sors számodra adatott. |
- november 06 2008 16:24:32
nagyon tetszik a versed, félelmetes és nagyon nagyon érzésekrõl szól, amiket nem sokan értenek meg.. és nagyon szépen van felépítve is! beleborzongtam, olyan jó, de tényleg:) huu |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
