|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Talán a szívem most szemtelenül merész,
s félek, hogy minden szó, már túl kevés.
Ma hozzád szólni vágyna ajkam,
úgy,ahogy a világot Benned láttam.
Lám, így lettél Te bennem üde reggeli gondolat,
kisöpörve,el?zve minden baljós gondokat.
Még nem ütött a harang misére,
De szép lelked, már rálapult szívemre.
Édes hangod nélkül így lett a drága csend,
s karod, békeszigete, hol megpihent a rend,
a sokat hajszolt, kergetett, megfáradt szívem,
mir?l oly gyakran képzelem s hiszem,
csak azért doboghat még újra,
hogy végre s mindörökre megtanulja,
Te vagy az élet illata, édes íz a számban.
Mikor nagy melegemben h?sszell? érintésére vágytam,
voltál Te a h?st adó harmat az én lázas testemen,
vadrózsaillatát hordó szell? a zöld réteken.
S így lett haragod sötétfelh?, bel?le nyári zivatar,
vágyad izzó éh, mi csupáncsak engem akar!
T?lem a messzeségben jártál, zsák borult szívemre,
könny csordult az üres helyedre.
Irdatlan hiánya félt?n simogató kezednek,
álmatlan leplet cipeltek könnyes szememnek.
Voltál magad, éjszakámon a fény,
árnyékom, az elérhetetlen lény.
Vigaszt, örömöt hozó mennyei tündér,
kinek pillantása, egy élettel felér.
S csillapító, h?vös, kristálytisztavíz rekken? nyárnapon,
forró csókod b?römön, a csattanó vakon.
Édesen fájó szabadságom és rövid, tüzes láncom,
melegségem fázós hajnalon, s részegít?en szép álmom,
kihez érkezni, s odabújni mindig vágyom.
Te lettél s vagy a tündérvilágom,
az igaz, nagy szerelmem, boldogságom!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
