|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A szerelem bűvöl el, vágyat ont feléd
Ragyogva rád, s, ha tönkremegy,
Nem múlhat el mogorván az életed,
Csak hírhedt tollaid díszíti fel veled.
Tompa, vad suhogás borzolja hangodat.
Látom, ahogy remegve hajszolod magad,
S a száz tűzben elégett gondolat
Újjászületve ordítja halk szavad.
Hatalomra vágysz, nem elég a béke.
A táguló idő halott vaságyain találsz menedéket.
Ott, ahol vadságod lágy éneke dúdolva
Vezethet át határokon, s kiáltja
Meddő tudatod igazát hirdető hazug,
Lágyan pergő dallamok, megunt
Próféciáktól zsongó büszke diadalok
Győztesének zúgó haragod.
Tipegő tanítód szeretve kísér téged,
Hogy mélységeket ölelő szárnyakon
Táncolhass a fellegek felett,
Ahol nem fáj már, ha vége lesz,
Ha végleg elveszik az akarás.
Ott a csüngés megengedésre talál.
A szerelem már nem vágyat olt beléd,
Csak ragyogva szállsz könnyedén.
|
|
|
- október 29 2011 18:17:53
Nagyon szép vers, gratulálok: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
