|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Fölparázslik a messzeségben,
majd elvész... és megint...
Ködön túlról, szürkeségben
rázza ujját rend szerint.
Villan egyszer. Villan újra.
Mint tapodatlan égő csikk.
S vihar zúg, a habot gyúrja:
a szivárványt temetik.
Mint szitok odvas, rőt fogakról
hull az égi zápor-könny.
Deszkából rótt sötét akol
mohos fala zord közöny.
Bentről kacsint ki kis sugár.
Bágyatag, öreg szegény,
reszket, mint a sápadt halász
a kályha-padka hűvösén.
Őszül feje, arca ráncos
és ujjaival hálót fon.
Didereg a puha vánkos
míg keze ráz egy új csomón.
Emberöltő; egy vagy kettő
meglegyintette haját,
nem hagyhatja el az erő:
vár, hogy lássa a lányát.
Tudja egyszer, hogyha fölnéz
a mennydörgés fényében
újra int a finom, kis kéz,
ott a tenger kékjében.
Vagy a parti szél meg-meg cibálja
sárral foltos ruháját,
és a vörös sörény túlkiáltja
a vérmes orkán vad zaját.
Ilyen éjjel volt a másik:
hideg pára lebegett.
Ő elsétált a toronylábig,
aztán a parton elveszett.
Mondják, talán megnyugodott;
a viharban békét talált,
vagy egy bátor, ifjú matróz
karjaiban kész halált.
Mondják azt, hogy furcsa lány volt;
szorgalmas és szótalan.
De a halászra vigyázott.
Nem hagyta volna sírtalan.
Visszatér majd egy alkonyon,
ha a csomók mind készen lesznek.
És villám táncol a kőhalmon,
mire sóvirágot helyeznek. |
|
|
- november 05 2011 09:30:31
Istenem de megható! GYÖNYÖRŰ EZ A VERS!
Szeretettel gratulálok:Zsike |
- november 05 2011 12:30:38
Szép és nagyon megható
Szívből gratulálok balladai hangulatú versedhez!
bZs |
- november 05 2011 14:00:54
Nagyon tetszett balladaszerű versed.
Maryam |
- november 05 2011 15:27:23
Megható,balladisztikus versedhez gratulálok.
Üdv: zsuzsa |
- november 05 2011 15:56:35
Nagyon szép!
Üdv.: Évi. |
- november 06 2011 19:42:53
Csodálatos Balladát írtál!
Nagyon tetszett, gratulálok: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
