Fogoly voltam.
A látvány foglya.
Egy szobor tette-
MICHELANGELO, PIETÁJA.
Emberek gy?r?jében állt.
A testem
a lelkem-
itta a csodát!
Könyv, nem adja vissza-
vetített képe
csak
a valóság illúziója.
Nem alkottam
a Bazilikáról képet,
eljövök máskor-
megígérem.
Telhetetlen lettem,
újra
és újra-
közelébe férk?ztem!
A felmagasztosult bánat
igazi hitre hangolt.
Talán
most értettem meg
Michelangelót.
JÉZUST, még
nem éreztem halottnak-
testét a GÉNIUSZ
különleges állapotban hagyta-
amikor
az utolsó ölelést
márványba faragta.
PIÉTÁJÁT,
fiatalon alkotta a MESTER.
Több
mint ötszáz éve.
Ennél szebben
senki sem figyelmeztethet-
a Feltámadás Ígéretére.
mullerildiko - december 19 2007 08:39:35
Kedves Éva ! Nagyon szépen írtál
denes - december 19 2007 12:27:16
Köszönöm ezt a szép kis történelem órát.
bozoeva - december 19 2007 14:45:15
Köszönöm- NEKTEK- a kedves szavakat.
Bevallom jólesik.
Válaszom is lenne:
Én, már
csak ilyen vagyok!
Amíg csak élek,
tanár
maradok. Szeretettel: fb. ÉVA
