Túl sokszor ,mint elégszer,
Hitted, hogy az arculat,forma, a lényeg ,
S egyre megy, hogy rothad mögötte a lélek.
S képtelenség a stádium bármily komor
Elfeledtet mindent egy kelléktári mosoly.
Az álorca bőröddé vált, ott ragadt,
Kallódsz s nem leled mögötte Magadat.
