|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Utolsó éjjel
Még utoljára, egyszer,
legyél velem, drága.
Holnap már befekszel
a pittyegő gépre kötött,
csillogó csövű ágyba.
Ma minden sóhajoddal
a halált leheled rám,
sorvadva burjánzó tüdődből;
és mosolyra rándul torzan
sikítani vágyó szám.
Csókolom fénylő bőröd...
holnap a kés csókolja,
föléd hajol kérdőn
zöld maszkos aggodalommal
a fáradt műtőlámpa.
Nézd, az ágyam ma temető,
belém temeted rettegő magad,
ölellek, mint a fejfát,
ringatlak, és félek,
mert eszetlenül halad
a maradék kis idő -
átlép rajtunk az éjjel.
Tétova mosolyodból
látom: már nem velem vagy
és vicsorgó, dagadt kéjjel
a betegség hál ma velem...
Kikelsz most mellőlem,
szép szád a nem túl tiszta,
estére kiklórozott
pesti csapvizet issza.
Kikelsz a langyos ágyból;
majd zöld lepedőre fekszel;
elnyel a néma kórház -
És nem jössz többé vissza.
/2011-P.M./
-----
(Ennek a versnek egyetlen félrészeg baráti ötlet volt az alapja, amikor a "keressünk két olyan dolgot, amik közt nem lehet kapcsolatot találni" című játék során valaki a szexet és a tüdőrákot mondta. Én meg kihívásnak vettem.) |
|
|
- december 08 2011 18:50:37
Fenan!
Elég morbid verset írtál, de ilyen is előfordulhat, ki tudja?
Gratulálok: Pircsi
Olvastam én E.E.Poe-t, meg Villon-t a Te versed sem rosszabb!
Én így látom! |
- december 08 2011 21:37:43
Most nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, de Te, jól megoldottad a feladatot.
Szeretettel:Zsike |
- december 09 2011 10:27:06
Kedves Fenan!
Szerintem is eléggé morbid a mondanivalója, de a "feladatot" nagyon jól megoldottad. Jól megírtad!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 24. szombat,
Salamon napja van.
Holnap Blanka, Bianka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
