Kimentem Pötyihez és Öcsihez az udvarra,
Pötyi ráugrott a nadrágomra és a kabátomra,
Magamhoz öleltem,hogy érezze,
Mennyire szeretem.
Öcsike távolabb volt, egy csontot rágott,
Rám sem bagózott,
Nem érdekelte, ott vagyok,
S az sem,Neki is szólok,
Csak csontozott,
Azzal foglalkozott.
Tutyika a közelben figyelt,
Nagyokat nyelt,
Rosszul érzékelte,
Szinte már kérdezte:
„Engem nem szeretgetsz meg?”
De Őt is megszeretgettem,
Kissé sáros lettem,
Mert Tutyi a vízzel kevert,
földes mancsával
Reám telepedett,
Viszont örült Nekem,
Én is Néki,
Így nem járt rosszul Senki.
A Karácsony az állatok ünnepe is,
Nagyon fontos,hogy ilyenkor Rájuk is nagyobb
Figyelmet szenteljünk,
Minden jószágot nagyon szeressünk,becsüljünk,
S Velük együtt rendkívül örüljünk.
bZsanna - december 27 2011 18:37:47
Aranyos, csak tudod, sokszor könnyebb szeretni az állatokat, mert (apám régi szavaival élve) nem "pofáznak" vissza :-D
