|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Távolban a patakparton…
Utam árnyas fák közt vezet,
gondolatban fogom kezed.
Távolban a patakparton,
tornácos ház arra tartok.
Édesapa ül a padon,
szemében könnycsepp ragyog.
Öröm sugárzik az arcán,
kezével int, érzem várt rám.
Simogatom, átölelem…
ó, de rég látott már engem.
Sírás fojtogatja torkom,
szívem nehéz mint az ólom.
Vén diófa árnyékában,
beszélget apa és lánya.
Meghitt boldog pillanat,
emléke a szívemben marad.
Patakparti tornácos ház,
árnyas fa, a pad mindig vár.
Gyermekkor, emlékképek…
…velem maradnak, amíg élek.
|
|
|
- január 05 2012 20:12:22
Kedves Szofi!
Nagyon szép visszaemlékezés a patakparti tornácos házatokra!
Ezzel a szép verssel biztosan sokakban elindítottad a nosztalgiázást!
Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 05 2012 20:13:36
Kedves Marcsika!
Nagyon szép, meghitt emberi kapcsolatról szól versed. Apa-lánya főképp szívhez szóló, mert a különböző nemű szülőhöz áll közelebb a gyermek. Ezt tapasztaltam én is.
Szeretettel olvastalak!
Évi. |
- január 05 2012 20:28:27
Kedves Zsuzsa!
Kedves Évi!
Köszönöm szépen, a kedves szavakat. Ez már a múlt, a ház, a diófa és a pad ma is ott áll. "Édesapa már messze, a csillagok közt jár, s érzem vigyáz rám."
Szeretettel: Szofi |
- január 06 2012 10:27:46
Kedves Szofi, megható visszaemlékezésed nemes lélekről vall.
Szeretettel, Feri |
- január 06 2012 12:46:49
Kedves Feri és Kedves Sanyi!
Köszönöm a hozzászólást a versemhez. köszönöm, hogy olvastátok.
Szeretettel: Szofi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
