Éjfélre jár az id?, és a t?z is már rég kialudt a kandallóban.
A karácsonyfa izzói még mindig égnek fényt adva a csendes kis szobában.
Te csak alszol nyugodtan,
és én csak nézlek a majdnem sötét szobában szüntelen.
Majd kortyolok a még megmaradt padlón hever? borból,
és fanyar íze végigmegy testemen.
Hirtelen megmozdulsz, és felém fordulsz.
Csókot hintesz a karomra, majd a nyakamra, és végül az ajkamra.
Minden mozdulatod egy kincs számomra,
és az hogy mellettem vagy egy örök pillanat,
mi remélem hogy sosem ér véget.
Megkínállak a poharamból és kortyolsz a boromból.
Majd felkelsz, tested melege magára hagy engem, és begyújtod a kandallót.
A t?z halványan pislákolni kezd, és tested körvonalait csodálhatom.
Nem vagy az az Adonis alkat, de nekem pont úgy vagy jól ahogy vagy.
Melléd ülök a t?z elé, s belédkarolok.
Átölelem egész testedet, amint tudom.
Érezni akarlak tiszta szívvel s lélekkel.
Te szavak nélkül is kimondod amit érzel,
így hát én sem hivatkozom az ajkam által megformált szövegre.
Csendben megcsókollak és beletúrok a hajadba.
A válaszod erre nyelved szenvedélyes tánca egész testemen végigvonulva.
Csendes az éj a szerelmünk pedig még mindig változatlanul él.
