|
 Vendég: 40
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Megbékéltem magammal s veled,
míg tél nem jött. Nem éreztem
arcod hiányát a lezárt ablakok mögött
amíg nem vacogtam esténként
tátongó ürességben. Nem sejtettem,
hogy a tűzlángok bűvöletében
minden gondolatom érkezésed leste.
Dermedt reménytelenség ült mindenen,
padló se reccsent, mint egyébként.
Nem jöttél, míg fújt a metsző szél,
engem okoltál a fagyott percekért.
Őriztem a tűzet, bár rég kialudt,
de nem láttam a könnyeimen át…
Hol vagy, mért nem hívsz? - reszkettem
néhány napon, sok-sok éjszakán.
Hagytad, hogy úgy hiányozz nekem
mint fagyott földnek a nap csókja,
most jössz újra s újra mindig úgy,
mintha ez a végső utad volna.
2012. február 8. |
|
|
- február 08 2012 16:34:27
Szép és kifejező érzések, gratulálok.
Szeretettel Joli |
- február 08 2012 16:39:07
Gyönyörű ez a vers kedves Kati!
Szeretettel:Zsike |
- február 08 2012 16:45:42
Kedves Kati!
Örülök, hogy látlak. Régóta keresek verseket Tőled. Nagyon örülök ennek a szép versednek. Remélem, vihetem tovább. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
- február 08 2012 20:16:34
Úgy hiányozni,mint a Nap csókja.....gyönyörű.
Szeretettel: zsuzsa |
- február 09 2012 16:09:29
Kedves Katalin!
Igen csak szomorú hangulatú a versed, melyből a magányosság és a vágyakozás érződik.
Talán ha ez a végső útja lenne Hozzád, akkor örökre Veled maradna!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
