|
 Vendég: 48
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kiégett mécses füstkígyója
száll éjjelen,
lángtalan élet lappang, szóra
már képtelen.
Költészet ágát rázza a szél,
már fénytelen,
ködbe fúlt szemmel múltról beszél
a félelem.
Rideg-kék lángok fénye vakít
az éteren,
parttalan létben utat hasít
az értelem.
Hűvös vizén a vers tavának
fut életem,
léttelen létbe vonnak vágyak,
s a képzetem.
Lázas álom széles ölében
ül védtelen,
s kegyetlen harcot vív ködében
a végtelen.
Derengő hajnal fényes pírját
nem nézhetem,
kopár földben a senki sírját
remélhetem.
2012. Február 1.
|
|
|
- február 09 2012 11:09:54
Elgondolkodtató sorok. Mit is remélhetünk? Talán még a válasz valahol ott kereng.
Gratulálok - szeretettel: Szomorúfűz |
- február 09 2012 15:56:37
Kedves Stapi!
Nagyon jó a vers formailag és tartalmilag is! Nekem is tetszett!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 10 2012 09:05:48
Gondolatvilágod megérintett, elvitt valahová, ahol néha már jártam. Érzéseimen keresztül lopakodott fülembe a dallam és nekem ez a vers. |
- február 10 2012 13:16:59
Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattatok! Szeretettel: István |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
