|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Itt, hozzám közel,
de mégis távol
összetört tested
felemészti magányom.
Kezed porcelán fehére
fénylik csak a sarokban,
némán csorog könnyed,
mert mind elmúltak
a boldog percek,
mikor még szerettek,
s gyerek kezek
boldogan kezükbe vettek.
Fakó kép párok,
egymásból egymásba,
élesen, marón, cikázón,
táncolva elmúlva
Majd hirtelen sötét,
törtél száz darabra,
ruhád szakadt szét,
s foszlott ki a hajad.
Szeretet ölt meg,
kinek addig kincse voltál.
S nézd, itt heversz,
mert a szív dühöt nem áll.
Emelted kezed,
hogy újra ölbe vegyen,
de a látva tested,
fáradt volt, hogy megtegye.
Moraj, halk zongoraszó
fájdalmadból fakadva.
Tompa fényben ajkadról
véresen a lelked elillan.
Testedt?l távolodva,
hol az utálat összegy?lt,
sz?kül a kicsiny szoba,
eloszlik az ?r.
Páraként oszlik szét
minden történet.
Szerettek, szerettél
De minden vers elég egyszer.
Mészáros Lili - Loinaar
2007.10.08
|
|
|
- január 02 2008 17:11:38
Magas érzelmi síkon futott a vers és élveztem sorait, de az utolsó sor megzavart kicsit. |
- június 01 2008 22:47:53
Szia! köszi a kommentet, volt is ok, amiért megszületett e vers, a vége pedig az elmúlást akarja jelképezni. pusz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
