|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fekete a ruhám, örök a gyászom,
Nincs már kedvesem, csonka a családom.
Lelkem üres örökre gyász ül rajta,
Szívem összetört, és bánat nyomasztja.
A világot, üvegen át feketében látom,
Szívemből nem tudom kihúzni a szilánkom.
Szúrja, mint vad rózsatövis a kezet,
A halál, lelkemben összetörte az álomképet.
Képet, amit ketten együtt megálmodtunk,
Csak álom maradt: Azt hittük!
Örökre együtt maradunk.
A halál lovasa jött el érted!
Nem úgy lett, ahogy azt megígérted.
Az Úr magához szólított téged!
Nem kínoz többé már húsod, véred.
Az örök világosában ragyogsz, mint egy hajnalcsillag,
Mutatod nekünk az utat, mint a szerencsecsillag.
Szívem, feketébe öltözött örökre!
Amíg meg nem talállak újra örökkön-örökre.
A gyászruhámat, addig magamon tartom,
Amíg arcomat, arcodhoz újra nem hajthatom. |
|
|
- február 17 2012 20:10:31
Csodálatos szomorú versed újra megérintette fájó szívemet. Én is elvesztettem akit nagyon szerettem.
Dellamama |
- február 17 2012 21:22:29
Elszoruló szívvel olvasom versedet. Minden szava mélyen megérintett.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- február 18 2012 05:07:16
Bár sohase kéne, ilyen verset írni!
Könnyeket hullatva, kedvesünkért sírni.
Ám nem csak szépséggel áld minket az élet.
Nehéz elfogadni az egyedül létet.
Szeretettel olvastalak, Ervin: |
- február 18 2012 11:38:10
Kedves Ferenc!
A sors, mint örökös művész, egyszínű feketére festette a képet. Mégis, kirajzolódnak a sorok közt a fájó gondolatok, és emlékek.
üdv:gufi |
- február 18 2012 19:16:00
Szívbe markoló sorok...
Maryam |
- február 18 2012 22:45:31
köszönöm mindenkinek az együttérzést, és együtt talán könnyebb elviselni a fájó magányt!Lelkemben olykor felszakadnak a sebek,örülök,hogy együtt lehetek veletek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 02. szombat,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
