Volt egyszer egy nagyon boldog pár,
Egy sz?ke fiúcska és egy barna lány.
Olyan volt minden mint egy álomban,
Nem volt hozzájuk hasonló a világban.
Telt, s múlt az id?, peregtek a hetek,
Átéltek minden szépet, amit lehetett.
Milyen jó volt csak rájuk pillantani,
Látni ?ket együtt vígan mosolyogni.
Aztán minden elmúlt, a fiú továbblépett,
A lány azóta is zokogok, a bánata végett.
Megszakad a szíve, s lassan bele?rül már,
Lehunyja pilláit, és körülötte szürke a táj.
Zsebkend?k könnyeit nyelik minden éjjel,
Összetört darabjai hevernek szerteszéjjel.
Meghalva, s mégis remélve néz a holnapra,
Reménykedve tudja, visszakap nemsokára.
denes - január 02 2008 16:37:29
A remény szikrája mindig ott él benned, pedig lélekben már tudatosult a búcsú véglegessége. Klasszikusan rímeltek a sorok.
