|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Én már tudom, hogy van egy ajtóm,
Amelyen bementem, s majd távozom.
Előtte még nem tudtam ki voltam,
Mögötte már önmagamra találtam.
Ott belül, az idő keserű rohanásában
A fejlődés szenvedéjes forgatagában
Egyre jobban éreztem, hogy élek
S lassan felébredt bennem a lélek.
Események jöttek-mentek újra,
Sohasem találtam az unalomra,
Az illúziót felváltotta a remény
A két ajtó házába visszatért a Fény.
Mire a szeretet kinyitja a másik ajtóm
Egy másik sejtelmes dimenzió felé,
Amelyen csak kifelé lehet távozni,
Az összes Rezzenéseim lesznek Istené.
* |
|
|
- február 24 2012 10:18:21
Szép versed olvastam, ismét megérintett.A nagy kérdés az ajtó egy irányba vezet?
Érdekes, hogy pár perc múlva jelent meg versed, mikor a "Visszatérés" c.
Szeretettel: Dellamama |
- február 24 2012 13:51:18
Az ajtó mindannyiunk számára adott, csak az a kérdés mikor nyisd és mikor zárd.
SzenvedéLYes, javíttasd !
Szeretettel Joli |
- február 27 2012 14:12:04
Gyönyörű gondolatok. Úgy legyen! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 12. kedd,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
