A vászon az ecset
meg a festék
s a lélek
az a nagy kehely
mibe keverednek
a színek
csókok
s fáradt ölelések
s ahol fújnak
sikoltva a szelek
ott szerelemtöl
részegen hevernek
azok a délceg ifjú
felejthetetlen évek
S mikor a lélekböl
a festék
csorogni kezd
s kiömlik a vászonra
s mint a tenger
hullámzik
vagy, ha
a képen festett
tüzö naptól
hirtelen
a vászon lángra kap
ki tudná megfizetni
azt
mi örök marad.
A vászon az ecset
meg a festék
s a lélek
az a nagy kehely
mibe keverednek
a színek
csókok
a fáradt ölelések
s ahol fujnak
sikoltva a szelek
ott szerelemtöl
részegen hevernek
azok a délceg ifjú
felejthetetlen évek
denes - január 03 2008 09:14:12
A lélek valóban egy nagy kehely, ahogy jelzik gondolataid és az emlékek széles tárháza lehet. Szép volt a versed, igazi lírai dal.
Santos - január 03 2008 10:02:01
Köszönöm véleményed.Er?t ad a további munkához.
barátsággal : Lajos
csdorka - január 28 2008 14:09:51
nagyon tetszik a versed, gyönyörûek a hasonlatok! tényleg akár meg is lehetne énekelni
ajos
