|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Csak döbbenten nézek magam elé: hogy kerültem ide…
Csak ülök, s meredten bámulok a semmibe.
Nem érzem a testem, s nem érzem a szívemen a sebet,
Porig alázott az élet, mint egy kihajított ebet.
Megőrjít a csend, s a némaságtól ordító hangzavar,
Minden kínzó hang a fejemben csak beszélni akar.
S dühömben szétmarnám a bőröm, kiáltanék…
Gondolkodás nélkül a végtelenbe rohannék.
Elképzelem, ahogy az utam végére érek,
Nyugodt lélekkel a bitófáról az emberekre nézek.
S nem feledem a magammal hozott üzenetet:
Nem feledem, a hóhér volt ki igazán szeretett.
2011. 09. 15. |
|
|
- március 11 2012 14:03:06
Kedves kicsi növényke!
Nagyon szépen leírtad a bánatodat. Hidd el nekem,hogy senki és semmi nem ér annyit,hogy beteg legyél!
Menj, sétálj egy nagyot,az energiád ne pazarold érdemtelenekre.
Nagyon tud fájni,ha becsapnak,de jön még olyan,aki őszintén fog szeretni!
Szeretettel:Mezsó |
- március 11 2012 14:04:07
A depresszió sajnos elhatalmasodik és uralkodik az ember felett...Remélem megtalálod a kiutat ebből az állapotból és nem emészt tovább!
Szeretettel: Vali.  |
- március 11 2012 14:43:58
Kedves novenyke!
Megható,érzelmes sorok,
Minden jót kívánok!
Imre |
- március 11 2012 17:29:23
Kedves Növényke!
Sajnálom, hogy ilyen szomorú verset kellett írnod, de látom, hogy ez nem most volt, hanem már a múlt év szeptemberében!
Azóta talán változott a helyzeted és vele együtt a lelkivilágod is!
Akiért depressziós állapotba kerülünk, az egyáltalán meg sem érdemli azt, hogy miatta szenvedjünk!
Gondolj csak bele, mennyi kellemetlenség van az életben, milyen gonoszak az emberek.
Néha zavaró lehet a csend, pedig a csendben lehet igazán gondolkodni, elgondolkodni dolgainkon. A csend megnyugtatólag is hathat ránk!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- március 11 2012 17:30:52
...csak a csönd áll orvúl meglapúlva,kitátva falánk pofáját,hogy földhöz szegezze képzeletem szárnyát....van kiút hidd el ,csak hinni kell főleg magadban....szeretettel olvastalak:fava |
- március 11 2012 17:30:52
...csak a csönd áll orvúl meglapúlva,kitátva falánk pofáját,hogy földhöz szegezze képzeletem szárnyát....van kiút hidd el ,csak hinni kell főleg magadban....szeretettel olvastalak:fava |
- március 11 2012 18:26:37
Őszinte soraid, hűen tükrözik lelkiállapotod.
Versedhez gratulálok:marina |
- március 12 2012 11:35:50
Kedves "Növényke"!
Soraidból süt a fájdalom, de ha igaz akkor már egy kicsit túl lehetsz rajta. Sajnos az életünk során többször is kerülhetünk hasonló helyzetbe, de engedj meg egy régi közmondást megírni Neked:
"Attól ember az ember, hogy uralkodni tud - és felülemelkedni - az érzelmein!"
Üdvözlettel Lilla
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
