|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Radnai István:
A TEGNAP HŐSE
egyre távolabb viszik a szomszéd utcát
érezem lábamat mint a szónak súlya van
rajtam az étel mint kamion fut át
az élet hajamra guanót havaz
milyen messzi vagyok az elmúlt ősztől
hogyan hívtak a mellkúpos hegyek
bennem a kő mint malomban megőröl
csípek s szédülök mint beszeszelt legyek
mi tart még vissza milyen furcsa ábránd
borostyán ajkú test szivárvány
gerincem törve karom csenevész
a labor balkeze átbökte vénámat
szökött is rendesen a véráram
fáraszt konyhámig tartó evezés |
|
|
- április 18 2012 13:31:55
Kedves Pista!
Ilyen az öregség, az öregedés, vagy csak az évek múlnak?
Tragikus, de mégis szórakoztató remek versedhez gratulálok!
Maria
 |
- április 18 2012 14:58:34
Teljesen kifejező ! Az ólomlábakat már én néha érzem.
Szeretettel Joli |
- április 18 2012 16:33:33
Ragyogóan átjött a "kép" az érzés, a jelen.
Szeretettel olvastam:Zsike |
- április 18 2012 17:05:57
Mondanám:jobbulást! |
- április 19 2012 12:02:42
Kedves István!
Mit is mondjak: a lábamnak - mint a szónak súlya van és bizony, az évek kamionként robogtak át rajtam
Megöregedtem - ez a valóság és az állapot.
Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szomorúfűz |
- április 19 2012 19:03:47
Kemény szonett.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
