Napkorong

Testem salakkal,
lelkem bánattal
van tele,
valami nagy-nagy
tisztító vihar
kellene.
Üres lelkemben
nincs ima,
hallgatag isten
nincs szava.
Testemben méreg,
lelkemben féreg,
pusztulok,
nem ment meg senki,
szólít a semmi,
indulok.
Vigasz hallgasson,
a méreg hasson,
vágyom rá.
utamnak végén,
keskeny szegélyén
elbukok.
Majd rám találnak,
ládába zárnak,
föld temet.
Szél fújja szerte,
idő temesse
emlékemet!

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - április 25 2012 12:38:21
Kedves Mamuszkám!

Nagyon tetszik versed felépítése. Örülök, hogy a rím az "elbukok" szóval (sorral) visszatért a helyes medrébe, összecsenge a "pusztulok" és "indulok" szavakkal (sorokkal)!

Itt a Tavasz, és itt a salaktalanítás (méregtelenítés) ideje, és talán ez a gyönyörű napfényes idő meghozza kedvedet!
Úgy lesz az, ahogy a végén is írod (mindegyikőnkkel), de ne gondolj mindig erre!

Versedhez gratulálok, nagyon tetszett (a mondanivalót kivéve)!

Szeretettel: Zsuzsa

Dellamama - április 25 2012 13:53:40
Drága Mamuszka!

Ilyen szépen és gyönyörűen életuntnak lenni, még nem láttam, illetve nem olvastam senkit!

A hit ereje oly hatalmas!

Szeretettel, baráti öleléssel: Maria

mamuszka - április 26 2012 10:16:16
Kedves Zsuzsa!

köszönöm a dicséretet - ami a vers alaki elemeit talán megilleti. A tartalom - nos - olyan, ami lelkem és testem valóságának jelenleg megfelel .."Nem adhatok mást, csak mi lényegem" / Madách/ - Tudom, senkinek nem tetszik az ilyen gondolatsor- van baj elég világunkban! - nem írok inkább, mert Hallgatni=arany!

szeretettel -mamuszka

mamuszka - április 26 2012 10:18:57
Kedves Maria!

Különös megfogalmazás, ahogy "méltattad" a verset - ilyen szépen életuntnak lenni .. mosolyogni kellett rajta, bár nagyon szenvedek és ezért írok ilyeneket - nem az életet unom, hanem a folyamatos fájdalmat.
szeretettel - mamuszka.