A szél öleli a fűzágakat,
Árnyékot vetnek a tópartra,
Zengik a susogó, síró dallamot
Könnyet csal szemembe az emlék,
Szempillámon táncol gyöngyként
Szívembe lopta szeme ragyogását
Ő a könnyem, s ő a mosolyom,
Felé száll minden dallamon
Szívem is emlékezik fényedre,
Tükörként ragyogják szemedet,
Szétguruló gyöngyszemek a könnyek,
Homályos fátyolként reszketnek
Hol vagy? Sóhajban kereslek
Harangszó zengi túl hangodat,
Remegve ring a táj felett a szó
Minden a régmúltba szakadt
Szíveink tükrében visszfények,
Villódznak a hidegfényű csillagok,
A Holdsarló is ezüstösen ragyog
Rám borul a sötételő magány,
Sajgó szívvel – így alszom el
gufi - április 28 2012 13:07:14
Kedves Szomorúfűz!
Érzelemgazdag versed, oly igazi Szomorúfüzes. Nagyon szép!
üdv:gufi
szomorufuz - április 28 2012 13:10:07
Kedves Gufi!
Köszönöm - jólesnek szavaid és látogatásod.
Szeretettel: Szomorúfűz
Dellamama - április 28 2012 13:56:41
Kedves Gitka!
A könny " Szempillámon táncol gyöngyként" ez a sor is oly csodálatos hasonlat, hogy.....
Na ilyenek miatt és amiért annyira szeretek Tőled verset olvasni!
Gratulálok: Maria
szomorufuz - április 28 2012 14:43:45
Kedves Maria!
Nekem pedig nagy öröm, amikor látlak.
Köszönöm kedves szavaidat. Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
giziszalay - április 28 2012 15:39:50
Sejtelmesen szép, mint minden versed.
Szeretettel:Gizi
szomorufuz - április 28 2012 19:25:38
Drága Sárika!
Mindig olyan öröm számomra, mikor látlak.
Köszönöm olvasásodat, szavaidat.
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz
vali75 - április 28 2012 21:42:39
Kedves Szomorúfűz!
