Szeress és ölelj hü szeretöm légy!
Játsszuk, azt hogy szeretsz, s hogy én mindig a tiéd leszek.
Ajkad az én ajkamra téved, bár nehogy félreértsd de ez csak egy szerep!
Álarcban bújt ördög és az ártatlan kis angyal ki szégyentelen módra nem meri bevallani, hogy ö milyen csalfa és mást is szeret szívét egyfelé osztva, testét mindenkinek odaadja!
Aranyba burkolva fehér glóriával a fején elöadja hogy ö mily szent holott ö a legnagyobb bünös pediglen.
A fekete álarcos ki nem meri kilétét felfedni Ö lenne hát a hatalmas kétszarvú kinek lángol pokoli teste s a lelke.
Megfordultak a szerepek az ördög angyali lett.
Az angyal pedig ördögien ördögi.
Ó kedves hazug szerelemem kivel sokat enyelegtem,
Miért voltál oly angyali az elején és ördögi a legvégén?
Ki érti ezt a melodrámát?
Két személyiség bújt meg benned miröl mit sem sejthettem.
denes - január 07 2008 12:14:33
Felismerted a "kis gonosz"-t, ami lelkednek nem tett jót, de biztosan új elhatározásra késztetett. A b?nös nyerje el büntetését.
Eve - január 07 2008 20:56:00
Pontosan!Köszönöm a hozzászólást Denes!Üdv:Eve
