|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Epilógus
Az égbolt szeretkezett a nyugvó Nap fényeivel,
Mikor egymagam maradtam szívem vérző sebével.
Húsomat tépte a felismerés rideg, zord szele,
Hogy már nem lehetünk ezentúl egymáséi sose.
Hibát követtél el azon az estén, hatalmasat,
Ellöktél magadtól, s közénk húztál egy komor falat.
Szavaid belém égették a keserűség ízét,
A fájdalmat, s a csalódottság siralmas érzését.
Saját nyomorom hamvain járva engedtelek el,
Könnyeimet visszafojtva, mardosó kínkeservvel.
Azt hittem, itt a vége, már nincs, mit tehetnék értünk,
Két régi szerelmes idegen, mik egymásnak lettünk.
Ostobaságodra hamar ráeszméltél ezután,
Kései volt minden akkor, a szívem meghasadván
Elfordult tőled, s bízva bezárkózott magányába,
Hogy az est sötét árnyai közt leljen megnyugvásra.
Kopasz ágak kergették a szürkületnek szárnyait,
Lelkem búsan állt maga, és az országút szeleit
Szelídítette, mik hajamat tépték rendületlen,
A sors kezei most új kapukat döngetnek nekem. |
|
|
- április 29 2012 19:27:57
Jajj, de búskomor... de szerintem szívszorítóan gyönyörű lett!   <3 |
- április 29 2012 19:29:20
köszönöm :3 ♥♥ |
- április 29 2012 20:35:12
Kedves Vyvyen!
A szakítás fájdalma cseng ki soraidból. Szépen írtad!
Szeretettel olvastam: Dellamama |
- április 29 2012 20:53:36
igen, pontosan erről van szó
köszönöm, hogy olvastál! :3
puszi |
- április 30 2012 07:38:44
Kedves Vyvyen!
Fájdalmasan szép versedhez gratulálok.
Szeretettel:Jani.; |
- április 30 2012 12:13:24
Kedves Vyvien!
Szomorú, de mégis nagyon szép versedhez én is gratulálok!
Szeretetel: Zsuzsa
 |
- április 30 2012 12:44:17
Hálásan köszönöm, hogy olvastatok tőlem! ♥
puszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 11. vasárnap,
Ágota napja van.
Holnap Ernő, Tatjána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
