Nem kértem és jöttél.
minden falat ledöntöttél,
ott álltam elötted pöre gondolattal,
máig sem tudom mit tettem magammal.
Ültettünk ketten egy kicsinyke magot,
bíztam, hogy az egyszer majd rügyet bont.
Figyeltük csenben hogyan hajt az ág
születik meg lassan a barátság virág
Szelíditettük egymás makacs lelkét
s szöttük nevetve jövöd édes tervét
Nött a virágunk, ápoltuk rendesen
néha már azt hittem egy pici szerelem.
jössz-e vártam lestem,
Mindenhol a te nyomaid kerestem
"Mindig veled leszek, rád
egy kiscsillagról mindig én nevetek."
Hol van az a csillag ? Most merre keressem?
Bámulom az eget csillagfényes esten
Hallgatom a csendet, a szívem zaját,
építem falaim, soha többé NE BÁNTS!
denes - január 07 2008 11:56:00
Így kezd?dik boldogan egy új élet szakasza, majd válik szürkévé és végletessé és zárkózik be a megsebzett lélek.
Hangulatában szomorkás, szép verset alkottál.
marica - január 08 2008 15:29:22
Drága crysty!
Nagyon szépen sz?tt barátság szomorú véggel.
Szépen ível?, remek versben.
Gratulálok! Nagy hatást gyakoroltál rán vele.
