Minden este úgy alszok el, hogy mellettem fekszel.
Minden reggel úgy ébredek, hogy tested fed el...
Minden töled távol töltött pillanat
gyilkolni tudna,
ha a remény bennem nem lángolna...
Úgy dobban a szívem, hogy neved zakatolja.
Úgy lélegzek, mintha nélküled ez az utolsó volna.
Úgy megyek egyedül a csendes utcán,
úgy koppan léptem,
mintha hozzád sietnék éppen...
Minden szavad bennem él, hallom hangod.
Minden pillanatban keblemen érzem csókod...
Úgy vágyok rád, úgy szeretlek,
ahogy vágyakozni, szeretni nem lehet...
...mert elkárhoztam rég...
de nekem még ez sem elég!
Mit érdekel engem az este, ha nem vagy velem?
Hol kel fel a nap nélküled?
S mondd, nélküled érdemes-e élnem egyetlen napot...
...ha nem ölel át két karod...
