Még nem halnék, sok perc, sok élvezet,
Bár néha kedvem kéri a Vég,
S vágyott tavaszom látom, mi fordít hátat,
Hogy hulljak sötét mély verembe én.
Világ, mely iszonyú sebeket ékít rajtam,
Fordít szívembe t?rt, s terít leplet reám,
Hogy Szép életet, soha ne is lássak;
Hazug szájjal hiteget, némán néz le rám!
S míg arcom emelem reá; fordítja el ábrázatát,
Mily számára hamis mosoly, fukar szó, nevetés,
Az létemre megvetés, de míg küzd Angyal-ország,
S Pokol, van még remény,...még van Remény!
Árulás!...mi hal meg utoljára, -Remény?
Megtört az élet, de már nem félek t?led,...Én!
20070128
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
