Levetközve, meztelen öleli át testemet.
Nincs benne szégyen, ezért szeretem.
Szoríts magadhoz izzó fényem,
Te vagy az élet, földnek és nékem.
Mikor játszol velem, elbujsz, s visszanézel,
Vagy mikor este elmész, s a szerelemtöl vérzel,
Szétfolyik véred a végtelen égen,
Gyönyörködöm benned, s nagyon félek.
A sötét éj negölhet engem, s téged.
Ahogy olvad az éj sötétje, úgy nö reményem,
Hogy újra átölel szerelmes fényed
Ne hagyj itt a szürke ég alatt.
Te vagy a legerösebb, szabadítsd ki magad.
Lángoló karjaid alatt zizeg a nád, s az avar.
a gondolatom.
