Napkorong

Radnai István:

BESZEG(Z)ETT VÁLTOZÁSOK

"ezernyi luftballon röpült
a változások víg egén"
Péntek Imre: Fércelés

zarándokolsz a semmibe
és ez a semmi
semmit meg nem old

amit a vágy a szabadságba olt
inkább ne is kérj enni
elég neked a holt ige

alattad forr a kérges-arcú Föld
szemed alvó sziget alatta árok
résnyi ajtót amit pénz-kulcsra zárok
kötvény amit a sors kitölt

reméltél ember felderül az átok-
felhő alatt ami rád vetül a múlt
kéreget a zsebedből kinyúlt
egy sanda kéz tolvajt kiáltok

Hozzászólások

Dellamama - május 23 2012 16:01:05
Kedves István!
Most nem csak a vers /ek/!, hanem a címe is elgondolkodtat. Ma nem nézek kvíz műsort, inkább Téged fejtegetlek!
Jó volt itt járni!

Dellamama

szomorufuz - május 23 2012 17:06:14
Kedves István!
Néha elgondolkodunk azon, hogy sorsunk útján jó felé jártunk e. "zarándokolsz a semmibe
és ez a semmi
semmit meg nem old"
Szeretettel olvastam komoly gondolataidat. Szomorúfűz

Peszmegne Baricz Agnes - május 23 2012 18:35:20
Kedves István!
Kár, hogy ez a kép került a vers fölé. (Úgy általában nem szeretem a "tematikus" képeket, mert beszűkítik a verset.)
Valamiért nekem nem jön át a logikája a versnek.
Van a megszólított és a megszólító.
A megszólított :zarándokol, alatta forr a Föld, remélte, hogy kikerül az átok alól.
A megszólító: tudja, hogy a megszólított útja a semmibe visz, tanácsolja, ne is akarjon élni testileg sem, a lélek úgyis halott, beesett szemével nem lát, de résnyire nyitható az az ajtó, amit a megszólító csak pénz ellenében nyit nagyobbra, kötvény ellenében, ami sorsnak tekinthető. Tudja, hogy a megszólított reménykedett, hogy ez a múlt, és szabadulhat tőle, ez a múlt kéreget
és itt van a kavarodás: a megszólított zsebéből kinyúlt egy sanda kéz
(A zsebbe benyúlunk, és amikor kivesszük, akkor kinyúlunk. Lehet ez egy szójáték.)
és a megszólító tolvajt kiált. Vagyis, aki eddig "pénz-kulccsal sanyargatott, mindent tisztán látott, most segítséget hív?
Persze a megszólított és a megszólító lehet egy személy, de ez a rész akkor sem stimmel. Nekem legalábbis itt valami sántít.

Elgondolkodtató vers mindenképpen.
Ági

rapista - május 23 2012 20:15:00
köszönöm az elemzést, a síkok egymások csúszkálnak, nálam mindig!

így van ez a "személyekkel" ill. "megszemélyesítésekkel" is!

a metaforáim nemcsak "távoli fogalmak összekapcsolását" jelentik, mint a poétikában - de gyakran még fejre is állítom, vagy 90-180 fokkal elfordítom a szavakat, megcserélem a mondatbeéli helyzetüket.

milyen képet tettem volna fel, a lufit a mottóból.. itt ez a szokás!