|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Lánzsér váránál
Ma már harmadjára szólal meg a kakas;
Veszem a kalapom és szerény batyumat.
Invitál az útra Lánzsér romos vára,
Szebb időkben készült lovagi mintára.
Talpam alatt perceg a köves hegyi út;
Lombok árnyékából a rom már előbújt.
Eredete kétes, mondják többféleképp;
Tény, az Árpád-korban rögzítik meglétét.
Kettős az érzés, mi látványából fakad;
Keserédes múlt mi bontja a falakat,
De szándék élteti, menteni mit lehet,
Tán győz az akarat az enyészet felett.
Regélik éltét a málladozó kövek;
Midőn András király járta a szentföldet,
Bárcz fia Miklós volt hű kísérője,
Ki építé várát eme hegytetőre.
Viharzott az élet falon kívül, s belül;
Néha-néha bizony osztrák kézre került,
Tulajdonolta még harmadik Frigyes is,
S főurak, kik bírták királyok kegyeit.
Sok gazdát üdvözölt a századok alatt;
Volt, hogy otthont adott felbérelt rablóknak.
Lett végül Esterházy-birtokok alapja,
Lovagi várból egy erős védőbástya.
Hosszan uralta a rábízott vidéket;
Számtalan támadó a körmére égett,
Az oszmánok ostroma kudarcba fulladt
A lófarkas zászlaik mind porba hulltak.
Bethlen Gábor sem tudta volt bevenni;
De később megszállták császár seregei,
Egymásnak feszültek kurucok, labancok;
Robbanás dönté le a nagy lőportornyot.
Újra felépítik, de jaj, jött a végzet;
Martaléka lett egy hatalmas tűzvésznek.
Mivel a szerepét ekkor már elveszti,
Tehetős gazdája ebek elé veti.
Ezerhétszázkilencven óta enyészik,
A kannibál idő csak rágja köveit.
Falak és körbástyák régmúltat idézve,
Révedőn merednek bele az időbe.
Trianon ezt is a sógoroknak adta;
Az ajándék lónak már kihullott foga.
A protézis itt-ott javít ábrázatán,
Dagad büszkesége romos sokszögtornyán.
Büszke is lehet, hisz Közép-Európa
Eleddig legnagyobb látható várromja.
Eleink hajdanán jó munkát végeztek;
Most jórészt emészti sajnos az enyészet.
Botorkálok némán ódon kövei közt,
Gondolataimmal régmúltba költözök;
Kép lebeg előttem, a vásznon zűrzavar,
Rablók tivornyája, fegyver és csatazaj.
Felsejlik átkozott Trianon palota,
Hatalmaskodóknak kéjes ábrázata.
Hűs fuvallat lebbenti tova a vásznat,
Búcsúzom, s elhagyom e szép, romos várat.
Albert Ferenc |
|
|
- június 15 2012 14:12:05
Ragyogó vers, úgy tartalmilag, mint igényes, gondos formáját, rímeit tekinteve.
Jó volt ez a kirándulás, egy kis történelem órával egybekötve. Mindig tanulok Tőled! Köszönöm kedves Gufi!
Szeretettel voltam itt most is:Zsike |
- június 15 2012 16:26:19
Kedves gufi!
Úgy örülök, hogy még meg van a csizmád, sok szép helyre elvisz.
Versedhez gratulálok: Pircsi |
- június 15 2012 18:16:54
Kedves Gufi!
Nagyon szeretek veled kirándulni!
Nagyon tetszett a vers, szeretettel gratulálok: Maria  |
- június 15 2012 19:01:32
Kedves Gufi!
Bevallom őszintén - nem ismertem a helyet és várát.
Igaz, már nem ma volt, hogy kalandozhattam,, utazhattam.
A versed után az atlaszt is elővettem. Gratulálok - nagyon jó volt Veled kirándulni.
Szeretettel olvastalak - Szomorúfűz |
- június 15 2012 19:26:34
Kedves Feri,
ismét utaztam Veled, és köszönöm a történelem órát is.
Szeretettel olvastalak, és még sokszor vedd fel a csizmádat.
Gratulálok szeretettel: Mila |
- június 15 2012 20:37:24
Kedves Gufi!
Oly jó volt ismét Veled barangolni! Mivel már vége az idei tanévnek, versed elteszem a következőre!
Szeretettel olvastalak most is:marina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
