Napkorong

Míg robog velem, s az emberekkel,
Nézel?döm, elgondolkozom.
Minden pillanatban látok érdekeset,
Minden pillantásom új képet követ.

Oszlik a köd a reggeli tájról
Még tavasz van. Nézem a zöldet:
A rétet, a fákat, s a rét boglárkákkal
Telehintve, mint sz?nyeg,
Simul az út mellett,
Szegélyezi a fölszántott földet.

Falusi tájakon visz az út,
Suhanunk, az id? is fut.
Dolgozni, tanulni igyekszünk mi mind,
Akik a buszban ülünk.
A rádióból halk zene szól,
Valaki épp a tavaszról dalol.
Az út mellett egy ember
A füvet kaszálja,
De messze még a dél,
Sok munka vár rája.
Érzem a f? friss harmatát,
Az ablakon a szél fújja be illatát.

Ez kis kanyar jön, s nem is sokára
Beérünk a város els? utcájába.
Kezd?dik megint, ami tegnap is,
S ami folytatódhat talán ma is.

A városban az élet teljesen felébredt
Vagy el sem aludt egészen?
Hiszen örökös ez a körforgás,
Mi szemem el?tt naponta megjelen.
Körforgás, igen, mert nincs vége sosem.
Az utcán iskolába siet a gyerek,
Gyorsan megy a fiatal, lassan az öreg.
Autóbuszra várnak emberek,
Suhanó autók r11; tipeg? tömeg.

Ki felszáll, ki leszáll, van, aki rohan,
Van, aki búsan, van, aki boldogan.
De arcukon látom, hogy mindnek célja van.
Utazunk, sietünk este megint,
Mondhatnám úgy is: órarend szerint.
Építjük közösen a mát, a jöv?t,
Mert érezzük a tenni akarást, az er?t.
A tenni akarás bennünket
Soha nem hagyjon el!
Azt kívánom, legyen a jöv?nk még szebb,
Melynek kék egén nem látunk
Baljós jeleket, haragtól
Duzzadó sötét fellegeket.

Legyen er?nk mindennap
Újra kezdeni, s a napot frissen,
Vidáman köszönteni.
Szívünk nyugodtan dobogjon,
S legyen mindig örömteli!

Legyen er?nk, hogy ?rködhessünk
Munkánk gyümölcse felett,
Ne rombolhassa szét otromba tett!
Gyermekünket tanítsuk, hogy értse azt:
Napról-napra mért tesszük ugyanazt.
Azért, hogy e körforgás állandó legyen,
S ne állíthassa meg soha, senki sem!

Torma Zsuzsanna 1978