Olykor a magány ízét kell megízlelni,
Mivel így sokkal értékesebbnek fog hatni a szerelem megélése.
Megtapasztalni és átélni, amit még soha sem éreztél, mennyei érzés.
Párod minden óhajára figyelni,
csábító csókjait viszonozni, kéréseit teljesíteni,
Szinte maga a megtestesült csoda.
Olyan különlegesség, mire ha ráleltél,
Már sohasem akarod elengedni.
Fogni akarod csak fogni és fogni.
A fejedben meg sem fordul az egymástól való elszakadás,
Mert ti szeretitek egymást.
Csakhogy lassan múlik a nyár, és az ?szön is jócskán túl vagyunk már.
A kezek már nem simulnak egymáshoz, az ajkak nem nyílnak csókra,
S a szerelem a tél beköszöntével együtt elszállingózik.
Volt s nincs.
Egyetlen cselekedet kellett, és megfagytak az örökké tartó szerelmes érzések.
A tekintetek már nem találkoznak, az ajkak csak szánakoznak.
Mivé lettél te bódító és ?rjít? érzés?
Ádáz gyalázat sarja, kit nem érdekel, hacsak ketten indulnak a harcba?
Az a két fél is csak egymásnak tud esni,
És nem fog a másikon segíteni.
denes - január 11 2008 11:23:47
Ez elég kiábrándító, ilyen szerelmes szavak után, hideggé válik a kapcsolat és minden egyes szerelem nélküli perc az emlékedben ott marad. Jó volt olvasni.
Eve - január 11 2008 12:07:11
Kedves denes!Köszönöm a hozászólásod!Örülök hogy tetszett a versem.Üdv:Eve
