|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Vigaszod fojtott meg,
S, ahogy elhűlt testem felett
Láttam nevetni harcodat,
Mosolyom éber fohászként
Tündöklő örömben dalolt,
S győzelmed ünnepén felébredt
A világ, miközben harcaid
Elhervadt virága újra
A sárba vitte tetteid.
Lüktető nevetés járta át a csended,
Ahogy tőled megfosztott örömöd rügyei
Az enyészetnek adták életük,
Hogy megélhesd a percet újra,
Mi tanít, vagy elvakít,
Hogy láthasd a harcod értelmét,
Ahogy értelmet adsz a halálnak,
S, hogy vágyaid halála hozza el veled
Mindazt, ami itt van, az élet felett.
A magunkba zárt idő roncsai
Olvadó jéghegyek játéka csupán.
Elhűlt lelkünk ősi hagyatéka,
Hogy sodródva jeges folyónk dalán,
Tengerünk mennyei világa legyen velünk,
Ha fájdalmunkra nézve nem izzik dühünk.
Jöjj, hát te is, feledd fegyvered,
Bizalmad felfedi előtted lényedet. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
