|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Fel ne ébredj: álmodd mély álmodat tovább, kicsiny gyermek.
A Fekete Lovas a földön jár, újra a földön jár,
Az éji boszorkányok csillagvérből mérget kevernek,
Aludj hát, aludj: rád itt már béke, és örök álom vár.
Halld csilingelő dallal szólni a Kaszát fenő csontot,
Míg negédes altatót búgnak füledbe a koponyák;
Aludj, aludj csak, s apró szívedre zúzmara bont csokrot,
Végtelen nagy álmodban várnak rád az álmodott csodák,
És hófehér angyaltested ágya: a ravatal fölött
A végzet hideg ajka búcsúáriát énekel.
Ott lebegsz, álmodsz: elhagyott föld és várva várt Menny között,
Hol álmodod a szépet, a jót, s többé nem emlékezel.
Itt már nem bánthat senki, és félned sem kell soha, soha;
Szellemek és gondos rémalakok vigyázzák az álmod,
És míg elárvult sírkövedre képeket fest a moha,
Örök s időtlen álom szaggatja szét minden magányod. |
|
|
- augusztus 06 2012 19:37:07
Egy halottas vers... Akár valós, akár szimbolikus, jó ha találkozunk hasonló versekkel. Nálunk hiányzik a halállal való megbékélés, a veszteség feldolgozásának kultúrája. Az irodalom gyakorlatilag alig foglalkozik vele.
Pedig a halál az élet része. |
- augusztus 07 2012 18:50:42
Kedves Hullócsillag!
Ahogy Pirike is írja - a halál az élet része --minden jó és minden rossz az érzékelésben van...
"És míg elárvult sírkövedre képeket fest a moha,
Örök s időtlen álom szaggatja szét minden magányod."
Gratulálok - Szeretettel: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 29. csütörtök,
Nárcisz napja van.
Holnap Alfonz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
